Regisztrálj, alkoss te is, légy a megújult Illúzió tagja!

A fórumot itt találod:

www.illuzio.forumx.hu

beküldési határidő október 20.

Egyszer majd vége lesz,
Egyszer majd lefekszünk
Egymás mellé és
Érezzük,hogy öregszünk.

Nem tart már soká
Tökéletes világunk,
Halkan közbeszól,
Ideje beszállnunk.

Indulni kell de fáj
Itt hagyni a kertet.
Ahol Te csináltál
Mindig csak rendet.

Most lesz a vége,
Gyere velem, lefekszünk
Egymás mellé és
Érezzük, megérkeztünk.

© Anda István 2008.

Mindenkitől elnézést kérek, aki szeret ide járni, amiért elhanyagolódott a folyamatos cikkezés. Meglehetősen elfoglalt voltam az utóbbi időben. Voltak próbálkozások a blog szerzői jogosultságának átadására, de sajnos eleddig egyik sem jött össze.

Ez úton is köszi Ansnak, aki azt mondta, hogy veszély esetén (lásd bloghalál előtti csend) nyugodtan szóljak neki és segít.

Visszatértünk, újraéled a blog, Ans pedig adja az új szólistát nektek, amint elkapom cseten

Zsui

A leadási határidő szeptember 30. Jó alkotást mindenkinek!

Zsui

Az ilyen esetek elkerülése végett vettem fel adminnak Zoját is, kinek irónikusan pont aznap robbant fel a gépe. Amint sikeresen megjavíttatta, elkezdi veletek lebonyolítani a már régen beígért riportokat, és ezzel egyidőben igyekszünk egyéb közös játékokat is kitalálni nektek, hogy továbbra is érdemesnek tartsátok az Illúziót látogatni.

Utólagosan is üdvözöljétek Pudingocskát, új tagunkat!

A következő postban kis késéssel bár, de közzé teszem 5. szólistánkat! Jó alkotást!

Zsui

Sátramban fekszem.
Lassan elnehezedik szemem.
Nincs zaj. Már álmodom.

Réti virágok,
nyájak merre csak ellátok.
Kenyér illat, kecsketej. Felkelek.

Fűben sétálok,
víg asszonyokkal táncolok,
majd vadászó férjemet várom.

Nyulat nyúzok,
tűznél zengnek régi dalok.
Parázs illat, meghitt nyugalom.

Leterítem a juhbőrt,
hitvesem is leveti a tőrt.
Zsálya illat. Lassan elalszom.

Sátramban fekszem.
Még csukott a szemem.
Nincs illat. Zaj van, már nem álmodom.

© Viszmeg Brigitta 2008.

furcsa bezártságom
levegő után kapkod
fuldokolva kötözi
holdamat a naphoz

viharban fürdőzve
ülök a tóparton
néhány idegennel
és kérdezik:

jaj pardon
volt-e már a holdon
elnézést
szólt-e már a naphoz

furcsa bezártságom
levegő után kapkod

fuldokolva kötözi
karját
keresztjére
inkább szenved így
csak ne kérdezzék végre
semmiről. és mégis:

jaj pardon
nem rossz a napon?
elnézést
ez a kereszt miféle?
és merre tart
újabb menekülése?

© Terebesi Zsui 2002.

Látott ő már igazi csipkét, nem is egyszer. Olyat, amit nem csak Csipkének hívtak, de teljesen az is volt. Vékony, áttetsző, lyukacsos anyag. Igazából nem is jó semmire. Talán mégis jobban hasonlít a csipkére, mint gondolta. Lehet, hogy az anyja tudott valamit róla, még mielőtt ő megszületett volna? Talán a neve nem is véletlen. Félénk, szótlan lány lett. Nem szívesen beszélt magáról.

Később, amikor nyelveket tanult, szembesült azzal is, hogy a neve külföldiül szinte kimondhatatlan. A cs-t gyakran x-nek ejtik, és az emberek egy nagy levegővétel után szinte világgá tüsszentették azt, hogy Csipke.

Aztán szerelmes lett. A szerelmét Krisztának hívták, és Csipke nem merte elmondani, hogy szerelmes belé.

- A Csipke csodálatos név – mondta Kriszta egy napon. – Még kimondani is gyönyörűség. Annyira illik hozzád, mert olyan különleges. Önmagában is gyönyörű, de akkor él igazán, ha valaki formát ad neki. Gyengéden kell vele bánni, hogy meg ne sérüljön.

Leheletfinoman húzta végig az ujjait Csipke arcán, mielőtt megcsókolta volna. Az ajka szinte alig ért a bőrhöz, Csipke mégis minden idegszálával érezte. Akkor sírt másodszor életében.

egymást kergetik, hogy formálódjanak

amelyik párhuzamos, az csak testvér lehet

de örömmel fogadják az összes merőlegest

dallamos szólamot karcol a tű

az összkép mindig meseszerű

© Terebesi Zsuzsanna 2008.